Szabó Gergő az Arlói Jezsuita Jelenlét program segítője
Blog kategória

IT-karrier helyett: esélyt az arlóiaknak

Szabó Gergely az evoCRM alapítása óta, 2015-től volt kollégánk. A csapat mindig lelkes tagjaként és egyben sikeres szoftverfejlesztőként nemcsak hazai, de német és osztrák projekten is élvezettel dolgozott. Egészen 2020 októberéig, amikor rövid gondolkodás után felmondott a cégnél. Gergőt azonban nem egy még fényesebb informatikus karrier motiválta. Ma már a Jezsuita Rend alkalmazásában a „Felzárkózó települések” program főállású munkatársaként végez segítő munkát a Borsod megyei Arlón, Magyarország egyik legszegényebb településén. Gergővel nem szakadt meg a kapcsolatunk. Sőt, a programot, amelynek ő most idejét szenteli, az evoCRM 2021-ben, társadalmi felelősségvállalási programja keretében anyagi hozzájárulással támogatta.

Gergő számára a közösségi munka mindig is nagyon fontos volt. Bár elkötelezett az informatika iránt, a szoftveriparból 5-6 évente rendszeresen „kikacsintgat” a nonprofit világba hosszabb-rövidebb időre. Tanított már önkéntesként nepáli iskolában, és dolgozott a Magyar Cserkészszövetség országos irodájában is. Arlón jelenleg élete eddigi leghosszabb „kiugróját” tölti.

Az Arlói Jezsuita Jelenlét program

A Jelenlét program Arlón 2020 nyarán indult, középpontjában a mélyszegénységben élő, kisgyermekeket nevelő családok támogatása áll. A borsodi nagyközség mintegy 4000 lakosának több mint 60%-a cigány, a településen több szegregátum (szegénytelep) is található. A jezsuiták támogató tevékenysége a helyiek valódi szükségleteinek megismerésére, a település életében való aktív részvételre és a személyes kapcsolatokra épül.

A misszió 2021 októberében vehette birtokba a segítő programoknak otthont adó épületet, a Jelenlét Házat.

Gergő ideje java részében ennek a háznak a vezetésével foglalatoskodik. Itt délelőttönként kisgyermekeknek és anyukáknak szerveznek fejlesztő foglalkozásokat, délutánonként az iskolásoknak tartanak tánc- és zenetanítást a közösségépítés és a szabadidő értékes eltöltésének jegyében.

Cigány közösségről lévén szó, egy zenei program jól összehangolható a közösség kulturális hagyományaival, és kiváló kapcsolódási pontot biztosít széles korosztály számára. A zene- és táncoktatás célja, hogy a csoportos foglalkozások élménye egyszerre fejlessze a gyerekek értelmi, érzelmi és társas készségeit, valamint elősegítse a sikeres iskolai pályafutásukat, mérsékelje az iskolai lemorzsolódást és a korai iskolaelhagyást. Az evoCRM támogatásából finanszírozott zeneórák több alkalommal alakultak már nagy, közös kamarazenéléssé, élmény-énekléssé. A zenélés népszerűsége a fiatalok körében kiemelkedő. A szervezők ezért gőzerővel dolgoznak azon, hogy a jövőben akár vendégfellépésekre is lehetőséget teremtsenek.

A Jelenlét Házban működik továbbá családmentori szolgálat, és a program keretében tisztálkodási és mosási lehetőségeket is biztosítanak a helyi rászorulóknak.

Élet Arlón

Gergő a program egyik koordinátoraként jelenleg hetente átlagosan 3 napot tölt Arlón a közösségben való aktív segítő munkával. A többi napon Budapestről a kapcsolódó adminisztratív és szervezői háttérmunkát végzi. „Nagyon intenzív az ottlét, sok a nehéz helyzet, amikbe meg kell tanulnunk érzelmileg nem belevonódni – mesél az arlói munkáról. – Ha heti 5 napot lennék lent, talán már nem is dolgoznék itt. Arlón végig akcióban vagyunk. A helyiek folyamatosan jönnek hozzánk mindenféle segítséget kérni, de a konkrét megoldást nagyon sok esetben nem tudjuk, vagy nem is szabad megadnunk. Ezt lelkileg sokszor nehéz megélni, hiszen ismerem az arlóiak helyzetét, tudom, hogy valós szükségletekről beszélnek. Nap mint nap szembesülünk a mélyszegénységben élő családok nehézségeivel, és ez ránk egy egyfajta terhet ró. A működésünk egyébként nagyon reaktív, a munkaidő kiszámíthatatlan minden segítő számára: általában kora reggeltől késő estig aktívak vagyunk. Ezt a munkát nem lehet csak napi 8 órában végezni.”

Jó napot, tanár úr!

„A helyi szociális, oktatási és egészségügyi intézményekkel is együttműködünk – meséli Gergő. – Az arlói iskolában hárman tanítottunk is. Én fél évig tanítottam 6 osztálynak informatikát, amire büszke is vagyok, mert gyakorlat híján nagy kihívás volt tanárként a gyerekek előtt helyt állni. A dolognak most van egy pozitív következménye is, mert megismernek a gyerekek: megyek az utcán, és Jó napot, tanár úr van.”

Szabó Gergő az Arlói Jezsuita Jelenlét program segítője

Az iskolában töltött 6 hónap más kihívást is tartogatott Gergő számára. A Covid-helyzet miatt ugyanis egy kéthónapos karanténnal is szembe kellett néznie a közösségnek. A köznevelési intézményeket bezárták, és az online oktatásra átállás Arlón – finoman szólva – nem volt zökkenőmentes.

„Annak dacára, hogy rövid és nehezített időszak volt ez, elég volt arra, hogy néhány diákban megmutatkozzon a lehetőség, Egyik tervem, hogy indítsak egy számítógépes szakkört az iskolában, hogy azok a gyerekek, akik szeretnének egy picit többet foglalkozni informatikával, iskola után maradhassanak és lehetőséget kapjanak tanulni.”

Gergő egyébként nem hazudtolta meg informatikus mivoltát: az arlói iskolában a karantén ideje alatt – az amúgy rendelkezésre álló, de szakember híján addig bontatlan dobozokban kallódó hardveres eszközökből – felfejlesztette a suli géptermét. Így ma már nem kettesével-hármasával ülnek a diákok a számítógépek előtt, hanem egyesével, mert a gépteremben 24 munkaállomás várja őket.

A számítógépes szakkör mellett Gergő másik álma egy túraklub megalapítása. A gyerekek mobilitása gyenge lábakon áll: roppant nehezen ülnek fel buszra, nem szeretnek kimozdulni. Pedig fontos lenne, hogy merjenek útra kelni, világot lássanak, és – Gergő szavaival élve: „megtapasztalják, hogy jó dolog az ismeretlen.”

„Ezek a fiatalok könnyen beleragadnak egy alulértékelt állapotba, hiszen folyamatosan azt kapják a környezetüktől már egész pici koruk óta, hogy „ez neked úgysem fog sikerülni”. Itt a gyerekeknek szükségük van arra, hogy legyen önbizalmuk, és elhiggyék magukról: önállóan is képesek lesznek boldogulni, legyőzve a társadalmi előítéletek béklyóit, legyen szó egy kórházi vagy egy kormányablakbéli ügyintézésről.”

Mezőgazdasági segédmunkások helyett informatikai segédmunkásoké a jövő Arlón?

A beszélgetés vége felé az arlóiak hosszú távú lehetőségeire terelődik a szó. Itt – a település földrajzi adottságai miatt – a mezőgazdaságban nincs perspektíva. Egy számítógéptermet berendezni azonban még relatíve kisebb költségvetésből is lehetséges, ezért amikor Gergő a helyi munkahelyteremtési lehetőségekről ötletel kollégáival, újra előbújik belőle az informatikus. „Gondolkodunk egy pilot projektben, amiben aluliskolázott embereket szoftvertesztelői feladatokra készítenénk fel. Van már ilyesmire példa a világban, főként Ázsiában. Ott bebizonyosodott: egyszerű, számítógéppel végezhető feladatokat néha mégiscsak jobb, ha emberek végeznek, mint hogyha automatizálják őket. Izgalmas kihívás lenne számunkra egy ilyen projekt. A feladat humán és képzési része éppoly érdekes, mint az, hogy hogyan lehet olyan, a piacon is értékesíthető tesztelői tevékenységet létrehozni, amihez nem szükséges magas fokú számítógépes tudás.”

Arlón fennáll annak a veszélye, hogy aktív külső segítségnyújtás híján a település végképp szegregálódik, leszakad. Kormányzati, egyházi és civil kezdeményezések is próbálnak kiutat nyújtani az itt, illetve a tágabb borsodi régióban élő közösségeknek. A források elégségességét vitatni felesleges, itt minden segítség elkél. Az evoCRM büszke arra, hogy a Jezsuiták Jelenlét Programjának nyújtott adománya révén olyan elkötelezett csoportot támogathat, akik a kilátástalanság helyett a kihívást látják a helyzetben, és működő megoldási lehetőségeket dolgoznak ki.

Az Arlói Jezsuita Jelenlét programról és támogatási lehetőségeiről bővebben: https://arlojelenlet.jezsuita.hu/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.